barátságok*

A kapcsolatok nagyon fontosak az életemben, többet jelent nekem mint bármi más. Többet ér az aranynál is egy igazi barátság, egy igazi őszinte kapcsolat.
Most hogy végre felköltöztem -megint- Budapestre* , egyre több és több embert ismerhetek meg. Hálás vagyok értük Istennek. Annyira sok embert ismerhettem meg akik nagyon értékesek! És örülök hogy eltudják viselni az én néha túl pörgött változatomat is. Sztem az emberi kapcsolatok akkor működnek ha a másiknak is sok teret adunk, a kompromisszumok, persze ésszel.

Fontos nekem hogy őszinték tudjunk lenni. Oda figyelni a másikra megfigyelni mit szeretne. A kollégiumba most nagyon sok új ember jött, és ez számomra felüdítő! Tavaly is szerettem azt a helyet, de most, hu , háá , ííí és weeee*.
Sokan azt hiszik hogy nyitott vagyok , ez így is van egy bizonyos szintig, de van ami után már nehezen nyílok meg időre van szükségem.

Ahogy Szasza fogalmazta egyszer :

"ilyenkor jövök rá, h emberek mennyire apró dolgokon akadnak ki a másikra. és h ezek nem is olyan nagy dolgok igazából. és hogy a kapcsolatainkat nem szabad magától értetődőnek venni. és folyamatosan dolgozni kell értük. mindegy, h az barátság vagy család vagy szerelem. nem szabad azt hinni, hogy mert már 7 éve barátok vagyunk, bármit megtehetünk a másikkal. minél régebb óta ismerjük az adott személyt, annál többet kell foglalkozni a kapcsolattal.

rajtunk kívül álló okok miatt is vége szakadhat a dolognak. és akkor majd ott állunk értetlenül saját magunk előtt, hogy miért nem viselkedtem másképp az adott személlyel. mert ugye mindig csak akkor jövünk rá, h milyen értékes valami, amikor már nincs velünk.. ez ilyen örök hiba asszem. sokat kell még tanulnom erről." Ez a gondolat menet nagyon megérintett , és amit előtte írt az is "amikor átlagos emberek kapcsolódnak egymáshoz, átlagon felüli dolgok történnek. ezért nagyon fontos a kapcsolatok ereje. ezek nem azok a kapcsolatok, amikor roszindulatúan azt mondják az emberek, h "megvannak a kapcsolataim, biztos felvesznek majd arra a munkahelyre.
sajnos ugyan úgy, ahogy a kapcsolódásnak, az elszakadásnak is hatalmas ereje van. nem szabad minden kapcsolatnak csak rólad szólnia. előtérbe kell helyezni más emberek érzéseit, gondolatait, helyzetét.
ha valamiben jó vagy, erősítsd magad benne folyamatosan és add tovább az értéked, hogy fejlődjenek az emberek is körülötted és egy magasabb szintre lépjen a kapcsolatotok, illetve az adott személy is ez által."

Szasza mióta ezekről írtál én is elgondolkoztam ezeken, mert nagyon fontos szerintem a család is , de rájuk is ugyanez a kapcsolati rendszer érvényes. És a saját barátainknál is nekünk kell ezeket kialakítani, amihez nem pénz szükséges, hanem minőségi idő. Sokszor félek attól hogy mit beszéljek velük , miről fogunk majd elbeszélgetni? De biztos vagyok benne, hogy fontos hogy sok időt eltölthessek a barátaimmal, mert majd így fogunk másokon segíteni,ha rájövünk mi az árok amiből ki kell segítenünk egymást.

Tudjátok szerintem az az igazi barát aki ha a másik a gödörben van akkor nem kezd rátaposni és lejjebb nyomni, hanem felsegíti és miután már szilárd gyökerei vannak utána osztja csak ki. ( Vagyis ha nagy hülyeséget csinált és benne van a pácban akkor nem kezdi még jobban mondani neki h te mennyire béna vagy és h ezt nem kellett volna így csinálnod, hanem előbb megvigasztal és miután te kijöttél ebből a helyzetből utána mondja meg h hogyan kellett volna csinálnod. ) Ez szerintem nagyon fontos, akkor tudod legjobban kiakadni amikor lejjebb akarnak nyomni a saját árkomnál. Elég könnyen betudok parázni és van hogy elmondom a gondom és még rátesznek egy lapáttal h ettől is meg attól is félned kéne. És akkor az a kis remény sugár is eltűnik a szemem sarkából ami eddig ott volt.

Mindenki más személyiség én most magamat hoztam fel példának, de van egy olyan érzésem, hogy sokan működünk "így".

Szép hetet nektek!
D*