Nem mondanám magam elkényeztetett gyereknek, de mindenkinek vannak dolgai amit szeretne, és én nekem a szüleim mindig azt mondták, hogy ha nem tudtak valamit megadni, hogy kérjem Istentől. Gyermekként kértem, és kértem, aztán újra kértem, tiszta szívemből kértem, hittem benne, tudtam hogy úgy lesz,meglett. Tele voltam iránta szeretettel.
Tinédzserként kértem, türelmetlen voltam, nem vártam, majd azt mondtam nincs Isten. Az egész világot az ellenségemnek tartottam. Úgy éreztem egyedül vagyok,nem bízhatom meg senkiben. Elhagytak azok akiket az előtt fontosnak tartottam. Azok a dolgok amik előtte természetesek voltak, köddé váltak, egyszerűen minden. Talán azt hittem, hogy saját magamat is elveszítettem.

Az ember tényleg ilyen gyorsan felejtene? Az érzelmek miért tudják átírni a múltad? Miért van az, hogy kitörlődnek dolgok, és más dolgok átíródnak benne? Viszont amikor minden a helyére kerül a jelenben, egyszerűen a múlt is visszarendeződik úgy ahogy volt, és átlátsz a káoszon. Rájössz mik voltak azok amik akkor szellemileg megvoltak, és ma mik hiányoznak. Ráeszmélsz arra is , hogy ezeket mind vissza akarod kapni, hogy újra olyan szeretnél lenni , mint amilyen voltál. Márpedig képes vagy rá, hisz az az ember is Te voltál.

Fontos dolog az életben a próba, akkor látszódik meg az , hogy az ember szívében mi van. Amikor benne állsz , akkor tudod, h ez a te harcod, neked kell megküzdened érte. Mások is ott lesznek melletted, de akkor is a te élted, neked kell érte küzdened.

Az élet nem egy kúper, az egy maraton. Sajnos sokan feladják a cél előtt, vagy még hamarabb. Én is megálltam, meg bizony. Pedig még hol a vége? Szeretném elnyerni én is az élet koronáját! Igen kimondtam! Kimondani oly könnyű! Főleg akkor amikor csak testvérek vannak a közeledben, de amikor ott vagy a nagy világban, a való életben akkor hogy tudod ezt tettekkel is alátámasztani. Az erőd el fog hagyni, ha nem töltöd fel minden nap! Szükségünk van a kegyelemben való növekedésre! Mert most még kicsi a tét, de egy napon olyat hoz elénk az élet, hogy nem lesz elég csak az igazi megrendithetetlen hit.

Újra akarom azt az első szeretetet Benne*. Mert amikor ott van a lelked mélyén az a szeretet, akkor bizony jöhet tűz, vagy víz, te vakon fogsz benne bízni. Kell ez nekem, nagyon. Tudom, hogy a testem gyenge, fel kell töltenem a lelkem, újra és újra, hogy az életem, csak az Övé lehessen.

Hidd el, nem az a fontos amit az élettől kaptál, hanem amit az életnek adsz. Mert az mikor lenne igazságos, hogy az egyiknek két karja van a másiknak egy? Az egyik mind két szemével tökéletesen lát, a másik meg egyikre sem? Hol lenne az igazság? Én az életnek adni akarok!!! Nem felszínesen, hanem szívből. Szeretnék egy igazán tiszta szívet, ami nem magáért dobog, hanem másokért. Az emberek önzőek, én is. Azt akarják, hogy ők legyen a középpontban, ha nem a való életben az internet adta közösségi oldalakon, bárhol, csak figyeljenek már rájuk. Mindenki valahogy magára akarja vonzani az emberek tekintetét, mert annyi ember van ahány por szem( ez tudatalatti, csak van akinél jobban elő jön ). Hogy is vennénk észre annyi embert körülöttünk.

Megakarom alázni magam, le akarok borulni előtte és csak az Övé lenni úgy mint régen.
Ezt most a vágyam.
Legyen úgy*


D*